Az életem sajnos rendkívül sokáig úgy zajlott, hogy az esetek többségében nemet mondtam az olyan dolgokra, melyeket előtte még nem volt szerencsém megtapasztalni.
Volt bennem valami fura berögződés, vagy inkább egyfajta hozzáállás, hogy csak azzal foglalatoskodok, amivel már találkoztam a múltban valamilyen formában.
Pedig, ha belegondolok, ez eléggé nagy butaság, hiszen mindennek van egy „első alkalma”, amin túl kell esni, ha szeretnénk valami új dolgot bevinni az életünkben.
Ez a hozzáállásom szerencsére már megváltozott pár évvel ezelőtt.
Még azt is el tudom Nektek mesélni, hogy mi adta meg a kezdőlökést az életemben ehhez.
Én nagyon sokáig nem voltam hajlandó enni semmilyen tengeri herkentyűt. Nem azért, mert undorítónak tartottam volna, vagy ilyesmi. Sőt, mindig is úgy gondoltam, kifejezetten szépen tud mutatni egy tányéron a kagylók, rákok és tintahalak sokasága.
Azért nem kóstoltam meg, mert szokásomhoz híven tartottam az új dolgoktól, és úgy gondoltam, az íze biztosan furcsa lenne számomra, na meg az ilyen ételek állagától is tartottam némileg.
Aztán egy szombat este, a barátnőmmel beültünk egy görög étterembe, ahol természetesen tengeri tálakat is lehetett rendelni. A párom is ilyen ételt rendelt magának, én pedig egy teljesen hétköznapi és standard gyros tálat kértem ki magamnak. “Miért félünk az új dolgoktól?” bővebben